Mesébe illő történetnek indult III.
Hibáztatni saját magunktól kezdve mindenkit lehetne, de van-e értelme akkor, amikor egy más jövőt akarunk alkotni. Nincs, de a jövő alkotást nem szabad elsietni, nehogy megint valamit kinn hagyjunk a téren vagy valahol máshol és megint életlen késsel dolgozzunk.
Igen, akik még emlékeznek az 1989-es bársonyos forradalomra biztosan sok minden eszükbe jut azokról az időkről. Akkor és ott sok minden lezajlott és a mai napig , és még biztosan nagyon sokáig emlékezni fogunk a történésekre. Hála Istennek Bársonyos volt, és ezzel a bársonyossággal sikerült átmenteni egyes s mást a demokrácia falai közé. Ez ott is marad , hiszen ez a társadalmi rendszer a mai napig épülőben van, a maga jó és kevésbé jó oldalaival együtt.
A minap öt dolgot írtam, ami szerény véleményem szerint kinn maradt a tereken. Ezeknek a miértjét a saját szemszögömből próbálom leírni, hogy számomra miért ezek a fogalmak tűnnek kinn maradottaknak. Vegyük górcső alá most az összetartozás kérdését, amelyet szintén kinn hagytunk heverni és majdnem elveszni.
Most az összetartozást próbálom kivesézni. Az összetartozás olyan erős lelki és érzelmi kötelék, amely egymáshoz kapcsol személyeket, csoportokat vagy közösségeket. Ez az egymáshoz kapcsolódás valahol még egységérzetet is teremt közöttük. Ez az egységérzet azt hiszem megvolt a kezdetektől fogva csak valójában az igazi egység azonban hiánycikk vagy a pult alatti áru.
A kezdetektől fogva ezt most 1989-es novembere utánra datálom, hogy biztosan voltak, vannak közös értékek és célok csak az a fránya egymáshoz való kapcsolódás és az egység hiányzik.
Amikor ez nincs meg akkor egyfajta érzelmi biztonság is hiányzik. Tudjuk nagyon jól, hogy egy csoporthoz való tartozás és az egymásra utaltság érzése védelmet és hovatartozást is jelenthet számunkra.
Az összetartozás fontos köteléke a felelősségvállalás. Ez azt jelenti legalábbis számomra, hogy van egy belső kényszer és egyfajta hajlandóság. Ennek logikai következménye , hogy az adott közösség tagjai ha kell gondoskodjanak egymásról, és baj esetén számíthassanak egymásra.
Az összetartozás érzése, ereje jótékonyan segíthet az élet bármelyik területén, bármilyen emberi közösségben. Ahol az emberek egymásnak tartoznak: jó szóval, emberséggel, szeretettel, és nem követelőznek. Igen az évek során felgyülemlett rengeteg tartozás a jó szó hiányától kezdve egészen a szeretet hiányáig minden.
A latin mondás szerint: ,,Fabula de te narratur,, sajnos a mese rólunk szól. Vagy egy kicsit mélyebben értelmezve: ne gondoljuk, hogy másokról van szó – ez a történet rólunk is szól. És nem csak azokról, akik ott voltak a téren 1989-ben, hanem azokról is, akik azóta élnek e megváltozott világban.
Nézzünk csak bele a visszapillantó tükörbe , sajnos az összetartozásból összeférhetetlenség is keletkezett.
Akkor azt hittük velem együtt, hogy az összetartozásból nem nagyon lehet összeférhetetlenség. Talán csak arra gondoltunk, hogy a rendszer megváltoztatásával mi is egyenes arányban változunk. Sajnos a saját változásunkkal kissé fázis késésben vagyunk, de tisztelet a kivételeknek.
A történet még mindig mesébe illő lehetett, csak a mese közben valahol már nem minden volt mese.
Ez újfent az én véleményemet tükrözi, ami nem biztos, hogy igaz.
Tisztelettel:
Juhos Ferenc