Mesébe illő történetnek indult II.
Ma 37 évvel az események után még mindig csak keressük önmagunkat. Mintha akkor a tereken valamit elveszítettünk volna saját magunkból vagy talán ott hagytunk volna.
Igen, a szerény véleményem szerint valami kinn maradt a téren. Gondolom mindenki összerakja magában, hogy tényleg mi is maradhatott kinn a téren, miben érez hiányérzetet. Én öt dolgot neveznék meg, de biztosan van belőle ötven is. Tehát az én általam legjobban hiányolt öt dolog a következő: bizalom, összetartozás, remény, közös felelősség vagy éppen az egymás iránti tisztelet.
Ezeknek a miértjét a saját szemszögömből próbálom leírni, hogy számomra miért ezek a fogalmak tűnnek kinn maradottaknak. Vegyük górcső alá most a bizalom kérdését. A bizalom azt jelenti, hogy hiszünk valaki becsületességében, szándékaiban és képességeiben, vagy és ez is nagyon fontos, hogy bízunk a jövő kedvező alakulásában. Ugye az emberi kapcsolatok alapja a bizalom. És ez a bizalom valahol az elmúlt 37 év alatt csorbát szenvedett vagy ahogy mondani szokás kiment az éle. A jó konyhakés, ha nem éles akkor eléggé nehéz vele jól szeletelni, sőt sok esetben a saját ujjunkat hamarabb megvágjuk mint a húst. Gondoljunk bele amikor életlen a kés vagy bármi vágóeszköz használata közben azért elég sok nyomdai festéket nem tűrő szó is a szó szoros értelmében terítékre kerül.
Ugye a bizalom azt is jelenti valahol, hogy hiszünk a jövőben, hiszünk abban , hogy a dolgok majd jól alakulnak. Na és erre mi történik amikor már a 2026-os év vég felé járunk? A ,,késünk,, életlen, a dolgok pedig azért mondjuk meg őszintén nem úgy mennek ahogy mehetnének. Ennek egyik talán legfontosabb oka a bizalom hiánya lehet.
Akkor azt hittük velem együtt, hogy megváltoztatjuk a világot. Talán csak arra nem gondoltunk eléggé, hogy közben nekünk magunknak is változnunk kellene. Sajnos szerény véleményem szerint ez a változás kicsit tovább tart mint gondoltuk volna, de ugye jó volna utolérni önmagunkat.
Hibáztatni saját magunktól kezdve mindenkit lehetne, de van-e értelme akkor, amikor egy más jövőt akarunk alkotni. Nincs, de a jövő alkotást nem szabad elsietni, nehogy megint valamit kinn hagyjunk a téren vagy valahol máshol és megint életlen késsel dolgozzunk.
A történet még mindig mesébe illő lehetett, csak a mese közben valahol elveszítettük a fonalat.
Ez újfent az én véleményemet tükrözi, ami nem biztos, hogy igaz.
Tisztelettel:
Juhos Ferenc