Elgondolkodtató

 

Augusztus 25-én éjfél volt a határidő arra, hogy az októberi helyhatósági, illetve megyei választásokon indulók leadják a jelöltlistákat és a jelöltek neveit. Aki pártlistán indul, annak az adott párt, aki pedig függetlenként méretteti meg magát, annak a jelöléshez szükséges támogató aláírásokat is csatolnia kellett.

Ma már tudjuk az eredményeket, tudjuk hol milyen versenyek zajlottak és kiért elsőnek a célba.  Tudjuk azt is, hogy a független jelöltek vitték a prímet a választásokon. 

A megyei választások eredményeit vizsgálva azt látjuk, hogy a Magyar Szövetségnek 17-tel kevesebb képviselője lesz, mint négy évvel ezelőtt. Azt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a párt jelöltjein kívül más magyar jelöltek is bekerültek a megyei testületekbe. Amikor tehát a magyar képviseletről beszélünk, róluk sem feledkezhetünk meg. Hiszen sok esetben ugyanahhoz a közösséghez tartoznak, és ugyanazért a célért indultunk versenybe. A cél egyszerűen megfogalmazva a ,,szebb holnap,, .

Figyelemmel olvasom Halász Béla Gúta polgármesterének írását vagy inkább tényközlését, ahol a következőket írja :,, Az Új Szó mai cikkéből kellett megtudnom, hogy nincs helyem a Magyar Szövetség Nyitra megyei frakciójában. Nem hívtak fel, nem kérdeztek meg, hogy szeretnék-e csatlakozni. Úgy döntöttek rólam, hogy még arra sem méltattak, hogy beszéljenek velem. Bevallom, ez azért sok mindent elárul.,,

A választások előtt nem sikerült megegyezni a Komárom-i járásban a Magyar Szövetséggel, hogy független polgármesterek is induljanak a listájukon, legalább ketten. Ha nem így volt elnézést kérek. A sikertelen egyezkedés után Halász Béla és további 7 független jelölt nyakába vagy inkább ,,babettájukra,,  vették a járást.  

Halász Béla 10 070 szavazatot ,, babettázott,,  össze, társai közül  pedig Édes István, Szüllő  Béla  és Kárpáty Ernő épp hogy a vonal alá kerültek. 

Azt, hogy függetlenként indultak a választáson az valaminek az eredménye. Az, hogy Ő 10 070 karikát szerzett a választási körzetében a harmadik legtöbb szavazat az is valaminek az eredménye.  

Én azt gondoltam, hogy ha már a Magyar Szövetség komáromi járás csapatából kiszorult, de a versenyt sikeresen megfutotta akkor erősítheti az ő megyei frakciójukat. Lehet, hogy csak a naivitásom vagy  csak a szívem mondatta velem, hogy ez nem lehet rossz ötlet.

Amikor elolvastam Polgármester úr írását nagyon elgondolkodtam, hogy mi is történik, és talán miért is. Eleve az, hogy nem képviselő kollégáitól tudja meg, hogy figyelj polgi  nem férsz be a frakciónba, keress magadnak frakciót. Ez nagyon sántít vagy azt mutatja, hogy a magyar oldalon  mi már elegen vagyunk. 

Sajnos a mindennapi élet nem azt mutatja, sőt alig 10 hónappal a parlamenti választások előtt szerintem egy újabb vesztéséget vagy veszteségeket könyvelhetünk el. Itt jut eszembe a bibliából, hogy  „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés” (Mt 9,37–38) (Lk 10,2)  Ezt a gondolatot gyakran használják  olyan helyzetre is, amikor egy feladat vagy ügy nagyságához és fontosságához képest túl kevés ember vesz részt a megvalósításában. Nézzük csak meg a választási részvételt, sajnos  ismét nem érte el az 50 százalékot /48,48% önkormányzati és 46,56% megyei részvétel/. Igen láthatóan túl kevés ember veszi a fáradságot és a terhet, de a munka az pedig sok, sőt, ha csak a parlamenti küszöböt nézzük akkor is nagyon , de nagyon sok. 

A kérdés talán az, hogy:  Megengedheti-e magának a szlovákiai magyar közösség, hogy eredményes, tenni akaró embereket veszítsen el azért, mert nem találja velük a közös hangot? 

Szerintem nem.

Számomra ebből az lehet a tanulság a jövőt illetően, hogy esetleg a kikosarazott, de sikeresek emberek esetleg más listán lesznek láthatóak. Ne csodálkozzunk rajta, ha tenni akarnak akkor meg kell találniuk a hozzávezető utat, és ebben biztosan lesznek segítőik is. Utána pedig ne azt mondjuk , hogy jöhettek volna velünk is.

Igen a jöhettek volna szó összetétel egyre jobban gyengítheti az itt élő magyar közösséget. A jöhettek volna helyett használjuk a gyertek és segítsetek szó összetételt  mert csak így találhatunk igazi  munkásokat az aratásba, ha már nincs későn. Ne felejtsük nem csak egy embert vesztettünk, és ugye nem biztos, hogy mindig azokkal veszítünk a legtöbbet, akik elmennek. Néha azok elvesztése a legnagyobb veszteség, akiket nem próbáltunk maradásra bírni.

 Most kell összeadni, hogy mennyi az annyi így 10 hónappal a választások előtt, a számok tudnak néha sokat mondóak lenni.  Egy gondolatot pedig a végére : a közösséget nemcsak az mutatja meg, hányan tartoznak hozzá, hanem az is, hogyan bánik azokkal, akik tenni szeretnének érte.

Ez újfent  az én véleményemet tükrözi, ami nem biztos, hogy igaz.

 

Tisztelettel:

Juhos Ferenc