Egy héttel a kampányzárás után
Mondhatnám, hogy nincs új a nap alatt. Szombaton megválasztották a polgármestereket – már ahol erre lehetőség volt, hiszen akadtak települések, ahol nem volt jelölt, és olyan is, ahol döntetlen született. Megválasztották az önkormányzati képviselőket, és ugyanezen a napon döntöttek a megyei elnökök és képviselők személyéről is.
Sajnos a részvételi arány ismét nem érte el az 50 százalékot. Így akarva-akaratlanul a legtöbb helyen a választásra jogosultak kisebbségének szavazatai alapján dőlt el, kik irányítják majd a közösségeket a következő négy évben. Meglepetések is születtek, amelyekre sokan nem számítottak. De ilyen eredmények minden választáson előfordulnak, ez már a választások természetéhez tartozik.
Ugye, a választások előtt többször is leírtam: nem az otthon maradók döntik el közvetlenül a választásokat, de a passzivitásuk mindenképpen megér egy külön misét. Érdemes, sőt, kell is foglalkozni velük, hiszen ők alkotják a többséget. A többség pedig nem maradhat tartósan távol a közös ügyeinktől.
Igaz, a részvétel nem kötelező. Az azonban, hogy ennyire kevéssé érdekel bennünket, mi történik közvetlen környezetünkben, már kezd bosszantóvá válni. Ugyanakkor azt is meg kell jegyeznem, hogy a távolmaradás felelőssége nem feltétlenül csak a választókat terheli. A politikának, a jelölteknek és a helyi közélet szereplőinek is érdemes feltenniük a kérdést: vajon mindent megtettek azért, hogy megszólítsák az embereket?
Megfigyelhető, hogy a szombati választásokon ismét a független polgármesterjelöltek szerepeltek a legeredményesebben. Országosan 1560 olyan településvezető nyert, aki függetlenként, párttámogatás nélkül indult. Ez is azt mutatja, hogy az önkormányzati választásokon a pártok szerepe sok helyen háttérbe szorul.
Vajon ez azt jelenti, hogy a helyi közösségek egyre inkább pártok felett gondolkodnak, és pártpolitikai kötöttségek nélkül képzelik el saját településük működését? Az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján erre is lehet esély.
A Magyar Szövetség 159 településen ad polgármestert. Lehet vitatkozni azon, hogy ez sok vagy kevés. A számok azonban csökkenő tendenciát mutatnak. A legfontosabb kérdés tehát az, hogy megállítható-e ez a folyamat. Ha igen, mikor és hogyan?
Ezekkel az eredményekkel, illetve azok tanulságaival fordulunk rá a jövő évi parlamenti választásokra. Nem mindegy, hogy milyen következtetéseket vonunk le a mostani megmérettetésből.
Van azonban egy további szempont is, amelyet érdemes górcső alá venni: a megválasztott független polgármesterek közül hányan képviselik a magyar közösséget. Fontos látni, hogy a magyar jelöltek nem kizárólag a Magyar Szövetség színeiben indultak. A magyar közösség helyi képviselete tehát nem mérhető pusztán a párt jelöltjeinek eredményeivel.
A megyei választások eredményeit vizsgálva azt látjuk, hogy a Magyar Szövetségnek 17-tel kevesebb képviselője lesz, mint négy évvel ezelőtt. Azt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a párt jelöltjein kívül más magyar jelöltek is bekerültek a megyei testületekbe.
Amikor tehát a magyar képviseletről beszélünk, róluk sem feledkezhetünk meg. Hiszen sok esetben ugyanahhoz a közösséghez tartoznak, és ugyanazért a célért indultunk versenybe. Vannak, akik a Magyar Szövetség támogatása nélkül is célba értek. Ezért a 17-tel kevesebb pártmandátum nem feltétlenül jelent ugyanekkora csökkenést a magyar képviselet egészében. Ennek pontos megítéléséhez azonban alaposan meg kell vizsgálni a megválasztott képviselők személyét és közösségi kötődését.
Az idő ismét kevés, de még nem annyira, hogy ne készülhessen alapos elemzés a szombati választásokról. Olyan elemzésre van szükség, amely feltárja a hiányosságokat, de rámutat arra is, mi működött jól. A negatív és pozitív tapasztalatok együttes értékelése adhat választ arra, mit kell másként csinálni a jobb eredmények érdekében.
Ezt az elemzést nem szabad elodázni. A parlamenti választások kampánya már javában folyik, és mi is szeretnénk felszállni arra a vonatra, amelynek Pozsonyban van a végállomása.
Alapos elemzés és az abból levont következtetések nélkül azonban szinte lehetetlen lesz felszállni erre a vonatra. Ha pedig mégis sikerülne, egyáltalán nem biztos, hogy eljutunk a kívánt végállomásra.
Természetesen azt is tudnunk kell, hogy a parlamenti választások merőben különböznek a szombati önkormányzati és megyei választásoktól. Mások a szempontok, mások a döntési helyzetek, és másképpen viselkednek a választók is. Ugyanakkor számos összefüggés van a két választástípus között, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni.
Olvasom, hogy az eredmények alapján dobogós helyen állunk. De mit ér a dobogó harmadik foka, ha közben nem tesszük fel a legfontosabb kérdéseket? A százalékos adatok még megnyugtatóbb képet mutathatnak, hiszen egyes megyékben a magyar képviselők aránya meghaladja a magyar lakosság részarányát. Ebből a szemszögből nézve akár hátra is dőlhetnénk.
A valóság azonban ennél jóval összetettebb.
Nem az a feladatunk, hogy megnyugtassuk magunkat a kedvezőbbnek tűnő számokkal, hanem az, hogy szembenézzünk a tényekkel. Lássuk meg az eredményekben rejlő lehetőségeket, ismerjük fel a hiányosságokat, és keressük meg azokat az utakat, amelyek valóban előre vezetnek.
Tartsuk magunkat a valósághoz, vonjuk le a megfelelő következtetéseket, és induljunk el Pozsony felé. Mert nem elég felszállni a vonatra – oda is kell érni a végállomásra.
Ez újfent az én véleményemet tükrözi, ami nem biztos, hogy igaz.
Tisztelettel:
Juhos Ferenc